Fejléc-kép

Gyermekverseim

Édesanyám

Édesanyám, édesanyám,
olyan sokszor elmondanám.
El is mondom, meg nem unom,
reggel, este mindig fújom.

Édesanyám, édesanyám,
nincs is ennél szebb szó talán,
nincs is ennél szebben hangzó,
szívünk húrján játszadozó.

Édesanyám, édesanyám,
ízlelgeti neved a szám.
Beleírom az irkámba,
súgom, sötét éjszakába.

Édesanyám, édesanyám,
olyan jó, hogy figyelsz reám,
olyan jó, hogy itt vagy velem,
olyan jó, hogy fogod kezem.

Olyan jó, hogy hozzám hajolsz,
és súgsz te is egy varázsszót.
Örökké mondd, arra vágyom,
ezt az egy szót: kisleányom.

Hová lett az ellenőrző?

Anyu kérdez, apu faggat
– Ellenőrződ hová raktad?
Ezt kérdezik napok óta,
unalmas már ez a strófa.

Nem találom! Mondtam bátran.
Ott maradt az iskolában.
Vagy a padban felejtettem,
vagy útközben elvesztettem.

Vagy a cica vihette el!
Próbálkoztam újabb trükkel.
Tegnap bebújt a táskámba,
mérges is lettem csudára.

A lábammal dobbantottam,
ki is ugrott onnan nyomban.
Ellenőrzőm csak elvitte,
ejnye, vajon hová tette?

Így soroltam egyre tovább,
keresve a rejtély okát.
Anyu hallgat. Jaj de ciki.
Tudja, hogy füllentek neki.

A szobába apu lépett,
vágtam csodálkozó képet.
Ellenőrzőm ott volt nála,
szőnyeg alatt megtalálta.

Na majd elverem a cicát!
Beírt neked egy szekundát!
Mondta apu nagy mérgesen,
rögtön eltört a mécsesem.

Ne verjétek meg a cicát,
nem ő adta a szekundát!
Tanító nénitől kaptam,
mert az órán rosszalkodtam!

Apu és az anyu nevet:
– Örülünk, hogy jó a szíved!
Ne félj, nem bántjuk a cicát,
de kijavítsd a szekundát!

Megnyírták a Burkus kutyát!

Megnyírták a Burkus kutyát,
olyan fura lett,
hogy másnap az összes kutya
rajta nevetett.

Hová lett a füléről és
farkáról a bojt?
Tegnap látták, akkor bizony
még a helyén volt.

Bújt a kutya ide-oda,
szégyellte magát,
még a holdnak is elmondta
a nagy bánatát.

Cirmos cica vigasztalta:
– Ne törődj vele,
a többinek lesz majd nyáron,
tudom, melege.

Eljött a nyár, míg az égen
a nap nevetett,
bokrok alján a sok bundás
búsan lihegett.

Irigyelték Burkus kutyát,
mert fürgén szaladt,
labdázott a gyerekekkel
vígan ez alatt.

Aztán mégis belátták, hogy
irigykedni kár,
és azóta minden kutya
nyiratkozni jár.

Levél a mackónak

Egy télen a barna mackó
levelet kapott,
- Jöjj elő a barlangodból,
várjuk a napot.
Másik levél így kérlelte:
- Aludj még Mackó,
hógolyózni, korcsolyázni,
most igazán jó.

Törte fejét, sóhajtozott,
most mi is legyen,
hogy ennek a két kérésnek
eleget tegyen.
Kigondolta, és azóta
soha meg nem áll,
barlangjából egész évben
ki-be szaladgál.

Melyik labda a szebb?

Pöttyös labda, csíkos labda,
áll közöttük a vita,
melyik a szebb, a kapósabb,
ez aztán a galiba.
Pöttyös pattog: - Én szép vagyok,
akár egy kis katica,
csíkos gurul ide-oda:
- Én mint a zebra fia!
Összeütik az orrukat,
elgurul a pöttyöske,
utána pattan a csíkos,
és jól oldalba lökte.
Addig-addig veszekedtek,
míg egy kislány felkapta
a pöttyöset, és kiáltott:
- Csodaszép ez a labda!
Pöttyös labda kikacagja
a csíkosat csudára,
úgy hiszi, hogy ezzel máris
pont került a vitára.
Korai volt még nevetni,
mert egy kisfiú szalad,
kacag már a csíkos labda,
a fiú hóna alatt.
A kisfiú így kurjantott:
- A sok leány de kényes,
én a csíkosat szeretem,
mert ez olyan legényes!
Együtt labdáznak ezután,
mind a kettő feldobja,
és ott fenn a levegőben
csókot vált a két labda.





Professzionális Tárhely


Biztonságos Tárhely