Fejléc-kép

Rólam - bővebben

Életem

Kispestnek egyik legszebb részén, Wekerle-telepen láttam meg a napvilágot. Szüleim egyszerű református, gyermekszerető emberek voltak, így aztán még három fiútestvérem is követett. Édesanyám, Sági Julianna Cecéről, vidéki iparos családból, édesapám, Juhász János pedig Sárkeresztúrról, paraszti családból származott, de gyenge fizikumú ember lévén, 26 éves korában nővére családjára hagyva a gazdaságot, Budapesten - korai haláláig - postai kézbesítő lett.

A falusi élettől sohasem szakadtunk el, apám szülőfaluja Sárkeresztúr, második otthonunk lett, itt vészeltük át a II. világháborút is. Édesapám - felmentve a katonai szolgálat alól - Budapesten kézbesítette tovább a küldeményeket, amíg erre lehetőség volt. Aztán ő is elindult Sárkeresztúrra a családja után. Ott értük meg együtt a háború végét.

Iskoláimról:

Alig kezdtem el az első elemi osztályt, kitört a II. világháború, és elkezdődtek a rettegés évei. Az iskolai oktatás szünetelt, majd mikor ismét megindult az élet, hol egyik, hol a másik nagyszülőnél, Sárkeresztúron,vagy Igaron tudtam egyházi (református) iskolákban I-III.-ig összevont osztályokban folytatni a tanulást. Szüleim - az éhező fővárosba - nem akartak bennünket a nagyszülőktől haza hozni.

Itt egy pillanatra vissza kell tekinteni, mert a háború és ezek az évek, meghatározták egész fejlődésemet.

Azzal kezdeném, hogy a háborút követően 1945.szeptemberében megkezdődött ugyan az alsófokú oktatás, de már új elnevezéssel, azaz általános iskolákban. Nemcsak az iskolák elnevezése változott, hanem évek során a tananyagok is. Később államosították az egyházi iskolákat, új ideológiával kezdték tömni a pedagógusok és a tanulók fejét.

Én, - a háborúban megviselt gyerek - tehát ilyen alapozással indultam neki a tudomány elsajátításának, volt hogy kétféle nézőpontból. Lényegében a fegyveres háború után egy eszmei, ideológiai háborúba csöppentem bele, ami egész tanulmányaim - és talán az életem során is -, végig kísért. A kétféle nézőpont következménye: mit szabad érezni, és mit szabad mondani,… tudat. Lerombolt országban, lerombolt zsenge lélekkel nem volt könnyű nekiindulni az életnek. Sok hányattatás, össze-vissza tanulás után, a családi indítatásnak és az egyházi elemi iskolának, hitoktatásoknak köszönhetően, mégis hazafias érzelmű, emberszerető - idealista maradtam.

Az általános iskoláimat végül a Wekerle-telepen fejeztem be. Osztálytársaimmal együtt fájó szívvel vettük tudomásul, hogy a várva várt, I. polgári helyett már csak átszervezve, mint V. általános iskolát, kezdhettük el. Ráadásul idegen nyelvként az addig tanult német helyett a kötelező orosz nyelvet kellett tanulnunk.

Az irodalom és a történelem mindig a kedvenc tantárgyam volt. Már itt, az általános iskolában elkezdtem verseket írni, sőt az iskolai ünnepségeken tanáraim elszavaltatták velem. Szerettem énekelni, népi tánccsoportba is jártam, sokat szavaltam és jól fogalmaztam. Mozgékony, vidám gyerek voltam. Tanáraim irodalmi vagy színészi pályára szántak, erre én nem a pesti gimnáziumot, hanem a vidéki Mezőgazdasági Technikumot választottam. Előbb a zsámbéki, majd annak megszűnése után a gyöngyösi technikumba kerültem. Büszkén emlékszem rá, hogy első évben a jól felszerelt zsámbéki kastély lakója voltam.

A technikumi évek alatt is az irodalomban jeleskedtem, nyertem fogalmazási és szavalási versenyt. Az iskola befejezése után a Perbáli Állami Gazdaságban töltöttem a gyakornoki időmet. Tanáraim továbbtanulásra ösztönöztek, de szüleim szűkös anyagi lehetőségei miatt nem vállalhattam.

A gyakornoki időt félbeszakítva hazajöttem ismét Wekerlére, és a Magyar Postánál helyezkedtem el. Középfokú postaszerveknél, több munkakör ellátása után, előadói, csoportvezetői, majd osztályvezetői munkaköröket láttam el. A posta átszervezésekor a MATÁV-hoz kerültem, majd 1987-ben innen mentem nyugdíjba.

Az irodalom szeretete egész életemben jelen volt, sokat olvastam, de a versek írását a középiskolai évek után abbahagytam, és a mindenkori munkaköreimre előírt felsőfokú iskolai- és egyéb végzettségeket igyekeztem megszerezni. Munkaköröm mellett rám bízták a munkahelyi híradó megalapítását, szerkesztését. A kiadványnak - tekintve, hogy ez a postaszerv számítástechnikai feladatot látott el - Memória elnevezést adtam. Ekkor el kellett végeznem egy újságíró tanfolyamot, és megkaptam az újságírói igazolványt.

Lírázásra ezek és a korábbi kemény évek nem voltak alkalmasak. Aztán a 70-es évek végén mégis felülkerekedett bennem a költői hangulat, és többnyire fájdalmas versekben írtam meg a korszakban tapasztalt csalódásomat. Az emberekbe vetett hitem is megingott. Igazságérzetem mindig erős volt, humánus hozzáállásokra törekedtem, és ahol csak tudtam, segítettem. Ennek ellenére, amikor nekem lett volna szükségem hasonlóra, nem viszonozták, magamra hagytak. Isten segítségével mégis kikerültem a gödörből. Istenbe vetett hitem lelkemben és verseimben mindig ott volt, de a gyerekkorhoz képest rendszeres vallásgyakorlás csak nyugdíjazásom után következett be.

Hatására a fájdalmas verseket felváltotta a gyerekeknek írt verseim sokasága, és végre itt, ebben a műfajban találtam meg a helyemet. Tulajdonképpen az a gyermeki hit és az a kis tehetség, ami mindig is bennem volt, elkezdett versekben, dallamokban, történetekben működni. Gyakran még éjszaka is arra ébredtem fel, hogy hallok valamit, és azt nekem le kell írnom. Mindig arra készültem, hogy majd a nyugdíjazásom után ismét elkezdek írni, de ha ezt az ösztönzést nem kapom, nem biztos, hogy sikerült volna. Írnom kellett, és - ebben a szeretetlen világban - elsősorban a szeretet hangján.

Első publikálásom:

1994-ben a Legszebb karácsony című novellámat a Littera Nova jelentette meg egy pályázat alapján, Karácsonyi ajándék c. antológiájában. Ezzel párhuzamosan néhány versemmel felkerestem a Dörmögő Dömötör gyereklap szerkesztőjét is, aki közlésre megfelelőnek tartotta. Itt kezdtem el a gyerekeknek publikálni. Később könyvkiadóknak is megmutattam ezeket a gyereklapokat, és lassacskán beindult a mindig áhított irodalmi munkásságom.

Műveim, és ahol megjelentek:

Első ízben a Ciceró 1996-ban képességfejlesztő verses könyvben 15 verset adott ki. Majd a Santos, Pro-Junior, Lektűr, Generál Press, Mozaik, Pro-team, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Maxim, Novum kiadóknál, a Graph-Art Kft és a Dörmögő Dömötör gyereklapjaiban publikáltam.

2018 évtől, és jelenleg is, a Magnus Könyvkiadónál publikálok.

Ez ideig megjelent:
16 önálló mesekönyv, verses és próza vegyesen
Néhány ezek közül:
A kék legény mesekönyv,- illusztrálta: Füzesi Zsuzsa,
Oszkár, a lehengerlő úthenger mesekönyv, - illusztrálta: Zubály Sándor,
A páfrányligeti dinók 1-2. kötet mesekönyv, - illusztrálta: Zubály Sándor,
Mesék hetedhét országból, mesekönyv, - illusztrálta:Vass Richárd,
Verses állatos ABC, - illusztrálta: Füzesi Zsuzsa.
Továbbá:
2 idegen nyelvből átdolgozott mesekönyv, próza,
6 tankönyvben vers,
11 egyéb verses antológia,
41 lapozó, leporelló
Magnus Könyvkiadónál 2018-tól megjelent:
Vidám versikék és mondókák, kicsiknek
Mondókák, kicsiknek
Ki látta a Mikulást? - versek kisiskolásoknak,
Száll a papírsárkány, - versek kisiskolásoknak,
Csalafinta mesés versek, - kisiskolásoknak


2020-ban - igen nagy örömömre - a Wekerlei Polgári Egyesület kiadásában
végre megjelentek a "Legyen ez kapaszkodó"

című kötetben a felnőtteknek írt
válogatott verseim.

Zeneművek.
Elsősorban a gyermekverseim megzenésítésére került sor, de írtam népdal szöveget Nyári László prímásnak, és nagy kedvenceim a Kávészünet zenészei, elkészítették a szívemből fakadó "De jó lenne" c. felnőtteknek írt, és az Öntelt oroszlán c. gyermekversem zenéjét. A "De jó lenne...c." nagy sikerű művet előadták a Milleniumi Parkban is, ahova sztárvendégként meghívást kaptam.

A közelmúltban Magda Dávid orgonaművész egy felnőtt és több − közte vallási tárgyú − gyerekversemre alkotott zenét. Az általa készített műveket a Művészetek Palotájában, templomokban, és az Egri Lícium kápolnájában mutatták be. Megzenésítettek gyerekverseimet még az Apacuka,Tarisznyások zenészei, valamint a "Dva" duó, azaz Sebestyén Katja és társa, Anna László.

Szülő- és jelenlegi lakóhelyem emlékére elkészítettem a Wekerlei dal szövegét és dallamát. A dalt 1997. november 14-én Dr. Wekerle Sándor születésének 149. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen, Krémer József operaénekes előadásában mutatták be, ifj.Somorjai József zeneszerző, karnagy zenei kíséretében.

Gyerekektől gyakran hallani verseimet a Tv-ben és a Rádiók műsoraiban, sokan szavalják iskolai szavalóversenyeken és a YouTube oldalon. Verseimet felfedezték a külhonban élő magyar gyerekek is, és sokan szavalják.

Színpadra írtam 2008-ban a Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény részére: Ahogy mi gondoljuk ... c. előadáshoz Csajkovszkij: Gyermekalbum zenéje alapján 21 verset.

Rendszeresen dedikáltam a Budapesti Könyvfesztiválon, Könyvhéten és két alkalommal a Győri Könyvszalonban. Ilyenkor tudtam találkozni a kis olvasóimmal és szüleikkel. Itt kaptam mindig új erőre.. Ezeken kívül több óvoda, iskola, művelődési intézmény, könyvtár meghívott író-olvasó találkozóra, utóbbiak szavalóversenyek, versírások zsűrizésére vidékre és Budapestre egyaránt.

Írói munkásságomat illetően díjaim nincsenek, de azt hiszem, hogy közvetlen közönségem, a gyerekek - de talán a felnőttek - szeretetét is magaménak érezhetem. Ha az érzésem nem csal, akkor én vagyok a legnagyobb díjjal kitüntetett emberek egyike. Tagja vagyok az Artisjusnak, valamint a Magyar Irodalmi és Szerzői Jogvédő Egyesületnek.
Iskolai végzettségem:
Mezőgazdasági Technikum: 1953.
Felsőfokú Munkaügyi oklevé:l 1975.
Főiskolai oklevél: 1979.

Olvasóim iránti tisztelettel és nagy-nagy szeretettel: Juhász Magda





Professzionális Tárhely


Biztonságos Tárhely